ApCsel 22,3-16 - 9,1-22 - Mk 16,15-18

Mára két lehetőséget kínál egyházunk olvasmánynak. Mindkettő azt írja le, hogyan tért meg Pál. Az egyik a saját szájából hangzik el, a másik elbeszélés. De mindkettő figyelemre méltó, megrázó, elgondolkodtató. Hiszen az Evangéliumok után Pál tanításai azok, amelyekből felépíthetjük kereszténységünket. Vagyis, Jézus élete mellett, egy igazi megtérő életpéldája ad mintát ahhoz, hogy ne csupán keresztényekké, de Istenhívőkké is lehessünk!

Nem kimondottan Pálról szeretnék elmélkedni, hiszen, úgy gondolom, hogy a Szentírás minden mondata azért íródott, hogy az bennünk szülessen újjá, megtérésünkre segítsen bennünket is. Mert vallom, hiszem, hogy minden kereszténynek szüksége van a megtérésre. Az újjászületésre. Ahogy Jézus tanítja azt Nikodémusnak (l.: Jn 3,1-13) Aminek egy módja az, amit Pál megélt. Ne várjuk, hogy az történjen velünk is, de meg kell történnie, vagy ilyen katartikus élményként, vagy folyamatos fejlődés útján, vagy ki tudja milyen módon szólíthat meg az Isten – pont engem. De szólít, fejbe fog vágni, ha még nem tette meg, illetve, ha én felismerni merem a magam történetében. Mert mindegyikünknek van története, de kell, hogy az tartalmazzon hitbéli történetet is. Mikor nem a zsebünk fog telni, vagy nem a tudásunk fog gyarapodni; amikor nem az e világi vagyonunk fog szaporodni, hanem azok az örök értékek bennünk, ami bizonyító erejűvé teszi azt, hogy életem többet mond annál, mint amit e világban tapasztalhatok meg. Vagyis, e világ mutat valami és valaki felé, mint egy kapu, amely kitárul előttem, hogy beláthassak abba a végtelen valóságba, aminek halovány leképezése csupán ez a szemmel, füllel, szájjal, orral, és kézzel megtapasztalható. Létezésem azt kívánja csupán tőlem, hogy figyeljek, a természetes tapasztalásaimat fogjam fel, érzékeljem, és értékeljem ki. Majd engedjem meg, hogy megérintse a szívemet, és elindítsa bennem a sejt szintű reakciókat, vagyis engedjem, hogy ki lettem a tapasztalásaim által, azt a Lélek segítse kibontakoztatni, érzékiségemmel ízesíteni. Alakítson, ne bánjam azt, hogy olyanná formál, akinek nem is sejtettem magam. Hogyan is sejthettem volna, mikor még nem az voltam, nem volt arról tapasztalásom. Tudatosulni kell bennem annak, hogy egy létező akaratából vagyok, ahogy minden más élőlény ebben a világban, akik nem tehetnek róla, és nincs közük hozzá, hogy vannak, és mégis vannak, gyönyörködtetnek, vagy éltetnek, vagy feljogosítanak arra, hogy reménykedjek, higgyek benne, és megszeressem őket!

De visszatérve a megtérésre. Ha voltam is valamikortól – úgy vélem keresztény, hívő – akár nem, az mindegy. Soha nem az számít – és ezt bátran állítom, hogy Isten számára sem -, hogy ki voltam, hanem mindig az számít, hogy most ki vagyok, és merre tartok. Mert a mában mutatkozik meg az, hogy van-e életképességem, életre való vagyok-e, vagy sem. Soha nem lehetek elégedett magammal! Amihez azonban az kell, hogy legyenek kérdéseim. Ahhoz, hogy legyenek kérdéseim, nyitottá kell lennem, érdeklődővé kell lennem, felfedezővé kell válnom. mindannyiunkban él ez a képesség, de nem szabad elaltatni, vagyis hinni kell, hogy a felmerülő kérdéseim nem együgyűek, jogosak, szükségem van rá, hogy megtaláljam rájuk a választ. Minden kérdésemre kell lenni válasznak, csak vállalnom kell, hogy utánuk megyek, és nem nyugszom bele, amíg nem kapok rájuk választ. Keresnem kell a válaszokat, és mindig hiteles forrást kell keresni a válaszaimhoz! A felnőtt, szabad, és önálló embert az jellemzi, hogy maga tesz föl kérdéseket, és maga keres rájuk válaszokat. Soha ne kelljen nekem a mások válasza, ne legyen elég számomra, mert akkor nem vagyok szabad! Addig kell magamban leásni, amíg fel nem törnek a kérdéseim, és akkor kezdődik a megtérésem, amikor már képes vagyok kérdéseket megfogalmazni, csak ne álljak meg itt. A mai kereszténységnek a legnagyobb rákfenéje az, hogy nem mer kételkedni, kérdezni, és megkeresni kérdéseire a maga válaszát. Így nem alakulhat ki bennünk a személyes Isten élmény és Isten tapasztalat. Számunkra az Egyház – a közösség, mely Krisztus közössége - ne az legyen, aki mögé bebújva azt mondhatjuk, hogy én keresztény vagyok, hanem az kell legyen, aki segít bennünket ahhoz, hogy rátaláljunk a magunk, a saját hitünkre, mely az Istennel való személyes kapcsolatot jelenti. Én egyházamtól ne várjak mást, mint azt, hogy mankót adjon, míg fel nem növök ahhoz, hogy én tudjam gazdagítani, hitemmel az egyházamat, népemet, és azt a világot, melybe Isten beleteremtett. Teremtett vagyok, Isten képére és hasonlatosságára, bizonyítékként arra, hogy ebben a teremtett világban minden jó úgy, ahogy Isten elképzelte. „Legyen meg a Te akaratod”, általam, velem, és rajtam!

Bizony, ha Pál nem bizonyította volna hitét, ha nem evangelizált volna, ha nem misszionált volna, mi lenne nekünk, miből építkezhetnénk, nőhetnénk bele Krisztusba? Ez az én feladatom is: ha én nem evangelizálok, nem misszionálok, akkor mi lesz azokkal, akik utánam jönnek? Az egész emberiség egy család, egymástól vagyunk függésben, és van függésben üdvösségünk, ha kisarkítom a kérdést.

Vagyis, minden nap egy újabb megtérés kell legyen: „közelebb – közelebb Hozzád Uram”, míg egészen és véglegesen meg nem közelíthetlek, el nem érhetlek! Hogy megtérésünk legyen a megigazulásunk sikertörténete! Mindegyikünkké, hogy akik vágyakozunk a hit teljességére, el is nyerhessük.

Azt hiszem, hogy valami ilyesmi Pál megtérésével, tanításával Istennek hozzám szóló mai üzenete. Hinnem, és tudnom kell, hogy megkaptam ehhez az élethez a megfelelő talentumokat, amelyek kellenek ahhoz, hogy helyemet a világban betöltsem, Isten akaratából, rendeléséből, felkenésével! Szentségi állapotban vagyok, mióta megszülettem, és mióta eszemet tudom, de bizonyosan attól kezdve, hogy megtérésemet kegyelmi ajándékként viselem. Úton vagyunk, mindannyian, hogy majd megérkezhessünk. Tudom, hiszem, hogy hova szeretnék megérkezni, ami ajándékommá lehet, de ajándékot csak az várjon, aki tesz is azért valamit, hogy felfigyeljenek rá.

Uram, Istenem, figyelni, érteni, hasonulni igyekszem Hozzád, annak alapján, amit szent Fiad, Jézus Krisztus mond rólad, és mutat be számomra. Add, hogy értésem a világosságra vezessen, Benned teljen be! Ámen

(NJ)